Cikkajánló:
Zsófi, a 42 éves cukrász, életét fiatal kora óta táplálkozási zavar árnyékolja be. Gyermekkori testalkatával kapcsolatos negatív megjegyzések és ismételt gyermekkori szexuális zaklatás mély nyomokat hagytak benne. Felnőttként a családjában lenézték döntéseit, zongoraművészi hivatását előítéletek nem támogatták. Az egyetemi évei alatt is zaklatás áldozata lett. Élete során többször tett kisérletet a problémái megoldására, többek között pszichológushoz fordult és elvégzett egy személyi edző kurzust. Zsófi története rávilágít arra, hogy a gyermekkori és felnőttkori traumák valamint a kapcsolódó táplálkozási zavar hogyan befolyásolhatják az életminőséget, és milyen családi-, párkapcsolati, önértékelési és önfejlesztési nehézségekkel kell szembenézniük az érintetteknek a gyógyulás felé vezető úton.
Interjú Zsófival
Zsófi 42 éves 2 saját gyereke illetve egy nevelt fia van. Teljes idejében cukrászként dolgozik, emellett a háztartást is vezeti. Nagyon fiatal kora óta anorexia nervosa kíséri a mindennapjait.
Első, ellentmondásos érzéseket generáló emlékei a külalakja kapcsán 6 éves korára nyúlnak vissza. Két idősebb testvére van akik vékonyabb testalkatú gyerekek voltak. Két testvére közül az egyik lány, akihez mindig hasonlította magát, illetve hozzá lett hasonlítva. Leggyakrabban a nagymamája kérdezgette őt (ami így utólag inkább megállapításokként tetszik vissza), hogy hogy van az, hogy a nővére ilyen karcsú, elegáns ő meg dundibb alkatú.
Gyakran nyaraltak gyerekként Budapesten kívül, ahol nem voltak nagyon barátaik, csak a szomszéd bácsi, ,,Sanyi”. Mivel Sanyinak voltak állatai gyakran jártak át a gyerekek az állatokat simogatni. A bácsi teljesen egyedül élt és kedvelte a gyerekek társaságát, túlzottan is… Mind a három testvérpárnál bepróbálkozott, feszegette a határokat, mivel Zsófi volt a legkisebb és 5 évesen nem tudta megkülönböztetni azt, hogy mi tartozik a barátsághoz és mi a szexuális zaklatáshoz. Hagyta, hogy kedvére csináljon vele amit szeretne. Ekkor zaklatták először szexuálisan. Sanyi bácsi gyakran hívta át magához és néha a hátsó szobába is beengedte, amit úgy tüntetett fel mint egy jutalmat. Gyakran hagyták el olyan mondatok a száját, hogy „Ez a mi titkunk.”, „Ugye nem akarod, hogy mást is így szeretgessek?” vagy „Ha ezt valaki megtudja, nem leszek többet a barátod”…. Sokszor tett megjegyzést a kislány testére is, ami miatt korán kezdte érdekelni, hogy hogy néz ki. Tini korában gyakran próbálta hánytatni magát, de sikertelen volt.
Testvérei orvosok lettek, Zsófi zongoraművésznek tanult, amit a család lenézett. „A művészek drogokat használnak és semmi pénzt nem keresnek.”- mondták neki. Ő lett a fekete bárány a családban. Az egyetemei évei alatt is szexuális zaklatás áldozata lett. Volt egy tanár, aki arról volt híres, hogy minden lánnyal flörtölt és úgy lehetett átmenni a vizsgán, ha valamilyen „ellenszolgáltatást” kap cserébe.
Zsófi viszonylag fiatalon kötött először házasságot, amiben nem volt hűséges. Nem volt önbizalma, mindig mástól várta a megerősítést. Nagyon elégedetlen volt az életével. Elvált az első férjétől és felkeresett egy pszichológust. Célja az volt, hogy el tudjon köteleződni illetve, hogy elfogadja magát és az életét. A pszichológus állapította meg, hogy több AN-re jellemző tulajdonsága van és foglalkozzon vele, de ő mindig is „szerette”, hogy egy hang mondta neki, hogy le kell fogynia. „Így van mindig motivációm tovább fogyni.”- mondta. Csak 3 hónapot járt pszichológushoz, mert betört a Covid és online már nem akarta folytatni a konzultációt.
Zsófi elvégzett egy személyi edző képzést, hogy tudatosabban tudjon a testével foglalkozni és könnyebb legyen úgy alakítani a testét, hogy másoknak megfeleljen. Ekkor összejött egy másik edzővel és rosszabbodott az állapota. Párja nem támogatta semmiben, egy elismerő szava nem volt. Folyamatosan azzal foglalkozott, hogy tudna megfelelni barátjának. Szerencsére hamar felismerte, hogy ez a kapcsolat teljesen tönkre teszi és még időben kilépett belőle.
Megismerte a jelenlegi férjét, aki még amikor csak barátok voltak, pornó színész volt. Még a kapcsolatuk elején is ez volt a munkája, aztán idővel már csak filmeket forgatott. Nekem kicsit ellentmondásos volt, hogy nem volt önbizalma és olyan valakivel jött össze aki szakmája miatt több nőt is lát meztelenül. Zsófinak pont ez tetszett benne. „Sok meztelen nőt lát nap mint nap, de mégis velem van. Engem választott.”
Két éve szakmát váltott és cukrász lett. Az első gondolatom az volt, hogy biztos nagyon nehéz lehet ellentmondani annyi finomságnak. Megkérdeztem, hogy nincs ilyenkor bűntudata, vagy nem érzi magát rosszul, ha valamit meg kell kóstolnia. „Nem eszek annyi süteményt. Szerencsére tudok önkontrollt tartani, amikor a főnököm hoz valamit amit meg kell kóstolni, megkóstolom, mert hozzá tartozik a szakmámhoz. Nem készíthetek úgy el valamit, hogy nem tudom milyen íze van és hogyan kell elképzelni.” - válaszolta.
A mai napig megnehezíti az életét az anorexiája. Ha valami olyat eszik amiben kicsit több kcal van egész nap ezen pörög, az egész napja erről szól. Felvesz egy olyan ruhát ami jobban kihozza az alakját, perceket tölt azzal, hogy nézze magát a tükörben és nézze, hogy hol látszódik meg rajta.
Szakemberhez nem szeretne elmenni, mert fél, hogy a gyerekkori traumái feltörnek és még jobban megnehezítik az életét illetve úgy gondolja, hogy saját magának is meg tudja oldani ezt a problémát. Anyukájának felnőttként elmesélte, hogy mik történtek vele gyerekkorában a szomszédban, de nem hitt neki, fejéhez vágta, hogy biztos észrevette volna, hogy valami nem stimmel odaát. Családjától semmilyen segítséget nem kapott. Minden nap azzal a gondolattal kel és fekszik, hogy hogy néz ki…
____
Pszichológia szempontú kiértékelés
A gyermekkori szexuális abúzust átélt személyeknél gyakran jelennek meg később különböző mentális zavarok, valamint a testhez fűződő ambivalens viszony és étkezési problémák is. Azt, hogy az abúzus talaján milyen mentális probléma alakul ki, számos egyéb személyiségbeli és családi tényező befolyásolja, valamint az egyéni erőforrások is.
Zsófi történetében látható, hogy a már gyerekként is sok megjegyzést kapott a testalkatára, nagymamája folyamatosan összehasonlította őt a nővérével és lekicsinylő megjegyzéseket tett rá, így a testi megjelenés már gyermekkortól központi szerepet töltött be az életében. Az anorexiás családoknál gyakori tünet az összemosottság, ami az egyének közötti és az egyéni határok átjárhatóságát, elmosódottságát jelenti. Ez utóbbi például abban szokott megnyilvánulni, hogy a tagok sokat foglalkoznak egymás testével és gyakran tesznek megjegyzéseket rá, ezt láthatjuk Zsófi esetében is. Az említett összemosottság a családterápia fogalma, vonatkozhat arra is, hogy a külső kapcsolatok felé, a család lezár, nem lehet a család életébe bele látni, rigidek a külső határok, befelé viszont feloldódnak. Előfordul, hogy a családtagok egymás fogkeféjét, törülközőjét használják vagy épp nincsenek ajtók a szobákon.
Visszatérve Zsófihoz, érezhette, hogy a családi elvárásoknak nem tud megfelelni, erre erősítettek rá a hivatásával kapcsolatos megjegyzések is. Mindezek mellé az őt ért szexuális abúzus egy annyira erős kontrollvesztettség élmény, vagyis, hogy nincs ráhatása a vele megtörténő eseményekre, és ezzel együtt nincs egy biztonságot nyújtó személy sem a környezetében, akire számíthat és megvédené, mindennek talaján alakulhatott ki az anorexia. Ennek a betegségnek egy gyakori jellemzője, hogy a személy számos életterületen azt érzi, nincs hatással arra, ami vele történik, ahogy az előzőekben említettük, kiszolgáltatottság és tehetetlenség élmény jelentkezik a mindennapokban. Ilyenkor az evés és a testsúly úgy jön be a képbe, hogy az egyén ezek felett képes nagyon erős kontrollt gyakorolni, így legalább ezen a területen meg tudja tapasztalni az egyébként hiányzó kontroll és kompetenciaélményt.
Bár meglepő lehet, mégis előfordul anorexiás betegeknél, hogy gyakran sütnek süteményeket, amelyekkel gondoskodhatnak másokról, ők viszont természetesen nem esznek ezekből. Sokszor úgy fogalmaznak, hogy ők a készítés örömével, a gondoskodással, az illatokkal el is telnek. Zsófinak a cukrászat lett a munkája, ahol valószínűleg saját kompetencia és kontroll élményét napi szinten meg tudja élni, hiszen minden nap ellen kell állnia a számára tiltott élelmiszereknek. Szülők számára szintén jelzésértékű lehet, ha a kamasz gyermekük rendszeresen sütni kezd a család számára, anélkül, hogy ő maga enne belőle.
Zsófi esetében láthatjuk, hogy bár menedzseli az életét, családja és munkája is van, az evéssel és a testképével kapcsolatos gondolatok mégis kitöltik a mindennapjait. Ezek akkora stresszforrások, amelyek jelentősen tudják csökkenteni az életminőséget, ez Zsófi beszámolójából is kerül. Érthető, hogy egy ilyen mértékű trauma esetén van benne ellenállás a terápiával kapcsolatban, hosszútávon az életminőség javítása érdekében mégis ez lenne a leginkább célravezető. Ha jelenleg a traumák feldolgozására még nem is áll készen, egy evészavarokban érintettek számára szóló csoport biztosan hasznos lenne neki, valamint akár a gyász terápia is felmerülhet, hiszen az evészavar és az erre jellemző gondolkodás mód maximálisan szinte sosem gyógyul meg, az evés mindig probléma lesz számára, soha nem lesz olyan ,,normális", mint egy azzal nem küzdő embernek. tehát el kell gyászolni azt,hogy valaha is úgy fog tudni élni, hogy ez nem jelent majd problémát számára (és paradox módon pont ez segítheti elő azt, hogy mégis valamilyen szinten eljusson oda, hogy az táplálkozás hasonlóan ,,normális” legyen számára mint az evészavarral nem küzdőknél). Ha a cél a szocializáció a terápiára, lehet kezdeni gyásztanácsadóval, tanácsadó szakpszichológussal, a mélyebb traumákra klinikust, pszichoterapeutát javasolnék, módszerként EMDR-t, brainspottingot.
Táplálkozás szempontú kiértékelés az egyes kontextusokban és a feltehető pszichológiai háttér talaján
Zsófi esete azt gondolhatjuk, hogy egyedülálló. Olyan szempontból sajnos nem az, hogy gyermekként valamilyen jellemzője vagy annak hiánya miatt negatívan megkülönböztetett helyzetbe került a saját családja és adott esetben rokonsága által. A normától vagy ideáltól való eltérés a külsőre irányuló nem építő jellegű megjegyzések sokaságát szüli. Az ilyen negatív megkülönböztetésben részesülő táplálkozása az egészségét veszélyeztető irányba sodródhatja. A gyermek és vagy serdülő táplálkozással kapcsolatos viselkedése kompenzációs, kényszeres kontroll mechanizmusok felé vagy a tehetetlenség belső elfogadásán keresztül egy kontrollvesztéssel jellemezhető irányba alakulhat. Természetesen a skála e kettő között széles, ebbe beleértendő az is, amikor jó esetben az egyén táplálkozása látszólag a fenti negatív és stigmatizáló kommunikációnak nem szenvedi kárát. Habár a gyermek-szülő kapcsolaton belül a megértettség, elfogadás és építő jellegű kommunikáció hiánya, valamint a szeretet kifejezésében és gyermek felé nyújtott figyelemben szegényes bánásmód szintén megnyilvánulhat a táplálkozás későbbi adverzitásában, viszont nem feltétlenül van ok-okozati összefüggés a kettő között. Mindazonáltal, gyakori, hogy egyik hatással van a másikra. Ha szülőként a viselkedésben és a táplálkozási rutinban megnyilvánuló tüneteket észlelünk (függetlenűl attól, hogy mit gondolunk a kialakult helyzetben betöltött szerepünkről), érdemes önreflexióra fognunk magunkat, továbbá több figyelmet fordítani a gyermekre, a vele való beszélgetésre, és akár pszichológushoz fordulni, aki segít átlátni és megoldani a dilemmánkat. A fenti esetben a táplálkozás a szociális környezet által részben indukált tünet, viszont azt sem zárhatjuk ki, hogy az otthon fenntartott egészségtelen táplálkozási környezetre és rutinra, a gyermek szimplán rosszabbul reagál a családtagjainál és ez a külsején is előbb megmutatkozik. Ilyen szempontból a táplálkozás is lehet oki és az egészség szempontjából nem kevésbé fontos és semmiképp sem elhanyagolható tényező. A nagyszülőknek üzenet, de bárki másnak is, aki előfeltételezi, hogy mindenkinek a normához kellene tartoznia vagy az általa elvárt képbe be kellene illeszkedne, hogy a családon belüli fizikai és genetikai hasonlóságaink ellenére testünk különbözően reagálhat az őt ért ingerekre és azok hiányában és hosszútávon különbözően fejlődhet azok által, és ez így van rendben. Nem hasznos, sőt romboló hatású lehet ehhez negatív címkéket társítanunk, még akkor is, ha csupán csak kérdés formájában tesszük ezt.
Áttérve Zsófi esetének a konkrét kiértékeléséhez, megtartom az első interjúban alkalmazott kronológiai és kontextusba helyezett módszert. Az következőkben is pszichológiai kérdésekből indulok ki, hogy jobban megértsük az alap problémát és az események láncolatát, azonban a fókusz ebben a részben a táplálkozás és ezen tényezők kölcsönhatására irányul.
Elfogadhatóság, megfelelés, figyelem, megkülönböztetettség
Az én olvasatomban Zsófi gyermekkorában kaphatott volna több figyelmet, elfogadást és konstruktív hozzáállást a ,,dundiságához” ha ez tényleg olyan mértékű volt, hogy egészségügyi rizikót jelentett. Ugyanakkor a negatív megkülönböztetés és megjegyzések, gyermeki nyelvre lefordítva, kevesebb elfogadást vagy megfelelést vagy annak teljes megkérdőjelezését jelenthetik (a többi testvéréhez képest, mert ugye ők az összehasonlítási alap). Ahogy az interjúban is elhangzott, gyermekként ő nem tudta megkülönböztetni a barátságot (elfogadást, amit a családjától nem kapott meg), a szexualitástól és a szexuális zaklatástól. Nem tudjuk, hogy Sanyi bácsi mennyire mondta azt Zsófinak, amit hallani akart, mindenesetre kihasználta, hogy érzelmileg Zsófi nem kapott meg mindent otthon és az elfogadottság és megfelelés érzetét tudta kelteni Zsófiban ha hamisan is. Természetesen, a szülők hibáztatásával nem megyünk sokra, mondván hogy elfogadásuk és törődésük hiányának szerves része volt abban, ami történt, viszont ha egy közös családterápián fény derülne ilyesmire, az mindenképp kulcsfontosságú és megóvhatja az ilyen traumák átélésétől a gyermeket.
Testkép, trauma, kompenzációs mechanizmusok
Zsófi Sanyi bácsitól is megjegyzéseket kapott a testére vonatkozólag, ezek testképe a valóságostól elrugaszkodó alakulásában valószínűleg szintén szerepet játszott. A Sanyi bácsinál történtek traumatikus emlékének hatása a következő évek-évtizedek során Zsófi táplálkozásában kialakított kontroll és/vagy kompenzációs mechanizmusok rögzülésében és elmélyülésében, szintén lényeges lehet. Mivel a szülők nem észlelték a történteket vagy a gyerekek visszajelzését nem vették komolyan (mivel tudjuk, hogy Sanyi bácsi a többieknél is bepróbálkozott), a trauma feldolgozásának hiánya tovább súlyosbíthatta az állapotát és évek elteltével így történhetett meg, hogy a pszichológus anorexia nervosa gyanújára figyelmeztette. Fontos, az, hogy akkor észlelték a gyanút, nem azt jelenti, hogy akkor is kezdődött és ráérnénk cselekedni. A szexuális zaklatást követő években ha a Zsófit körülvevő, hozzá közel álló emberek észlelték volna a testének és viselkedésének fokozatos megváltozását, akkor nagyobb eséllyel és hamarabb kezdhetett volna el egy terápiás folyamatot.
Társított félelem, trauma emlékére adott reakció kioltása, a táplálkozáshoz kapcsolt negatív társítások pozitív emlékkel történő kicserélése, belülről jövő motiváció felébresztése
A címben vázolt gyakorlati terápiában, a fő feladatunk táplálkozási szempontból az lett volna, hogy a nem elfogadott testképéhez társított egészséges élelmiszerekről levegyük-lemossuk a hibáztató és önmarcangoló címkék gyűjteményét. Gyakorlati szempontból ez azt takarná, hogy pszichoterápia keretein belül a gyerekkorában valószínűsíthetően nem kellően teljesült szükségletei és a neki lelki fájdalmat okozó szituációk (pl. nem elfogadás, kellő figyelem hiánya) újraelmesélésén-újraélésén keresztül, a megjegyzések és soron következő trauma folyományaként kialakult számára taszító testképtől való félelmet és a elfogadottság hiányának érzetét csökkentsük. Ami a gyermekkorban átélt zaklatást illeti, ennek újra és újra kibeszélése segítethet Zsófi félelemérzetének (és következményes kompenzációs gyakorlatainak) fokozatos csökkentésében. Itt arra gyakorlat hozományára utalok, hogyha engedjük, hogy újra és újra megéljük elmesélés szintjén a trauma történéseit, idővel a szervezet által generált félelmi reakció egyre kisebb mértékű lesz.
Ezzel párhuzamosan törekedjünk, hogy az étkezési gyakorlatok során egy számára felemelő és elfogadó szociális közeget teremtsünk és az egészséges táplálék együtt elkészítése és fogyasztása normalizálódjon, hangsúlyozva, hogy ezzel a gyakorlattal saját magának tesz jót és nagyban meg tudja gyorsítani a felépülés folyamatát. Ebben a folyamatban szintén fontos tudatosítanunk, hogy Zsófi múltja nem a jelene és, ahogy a táplálék és a teste ill. személye akkor sem volt hibás, hogy ilyet tettek vele, így most sem az, tehát ,,ne büntesse” se az őt tápláló élelmiszereket se magát azzal, hogy nem fogyasztja őket. Nyilván annak ellenére, hogy ezt elmagyarázzuk több ízben, ugyanúgy falakba ütközhetünk. Ennek elkerülése érdekében, a pszichoterápián belül, vagy motivációs interjú segítségével, szükséges eljutni odáig, hogy a változtatást és felépülést ő maga akarja, saját motivációját ébresszük fel az egészség és az egészséges táplálkozás iránt és nem egy fentről dirigáló autoritatív és kontrolláló kommunikációt folytassunk. Fontos, hogy a kényszert és bármilyen jellegű erőltetést kerüljük a gyakorlatok során.
Cél lehetett volna, és a mai napig még lehet is, beláttatni Zsófival, hogy az egészséges ételek fogyasztása >> a kalóriák előli megszállott kontroll nélkül << egyfajta szükséges törődés is önmagunkkal. Azért említem meg a kalóriákat, mert a magas energiatartalmú élelmiszerek előli ,,menekülés” sokszor egy központi kérdés az anorexiával küzdőknél, ill. Zsófinál is megjelenik közvetve az állandó fogyni akarás gondolatában. Ha fogyni is akarunk érdemes megtanulnunk mi alapján tudjuk megítélni, hogy egy adott élelmiszer egészséges és, hogy érdemes a testünk táplálására, ebbe beleértem az energiadús egészésges élelmiszerekt is. A fogyás szempontjánál sokkal előrébb kell helyeznünk a testi-lelki egészség szempontját, és ez utóbbi lenne az elsősorban elérendő cél. Az élelmiszerek kalória tartalma nem ad érdemi információt arra a vonatkozólag, hogy azok egészségesek e, sokszor inkább félrevezet és napi plusz időtöltést jelent, ami nem visz közelebb egy egészséges testkép újjáépítéséhez.
A kalóriák után visszatérnék a tápláláshoz, ahogy írtam ez egyfajta törődés önmagunkkal. Azért törődünk önmagunkkal, mert szeretjük önmagunkat, nem azért mert gyűlöljük, ami a nem évesnek és testünk alultáplálásának felel meg mennyiségi is sokszor minőségi szempontból is (a kalória alapú táplálkozás is ennek veszélyével fenyeget). Ha mi ezt nem tesszük meg önmagunkért, hogy valóban minőségi értelemben tápláljuk magunkat, kétséges, hogy más megteszi-e majd (főként felnőttkorban) és szeret-e minket magunk helyett is vagy elfogad e minket, azzal a testtel, aminek kialakulásában és alakulásában a táplálkozásnak alapvető strukturális és a mindennapi életre kiterjedő funkcionális szerepe van. Ne más törődéséért vagy elfogadásáért válasszunk helyesen és akarjuk elkerülni testünk leépülését és kezdjünk el egészségesen táplálkozni, hanem önmagunkért.
Írtam korábban az egészséges táplálékok és az azokhoz társított félelem (testkép, trauma) közötti kapcsolat oldásáról, viszont a terápiás folyamat előrehaladásától függően, szükséges arról is beszélni, hogy az egészségtelen táplálékok kerülésével nincs probléma (ha ezek is félelmet és negatív emlékeket idéznek elő, a hozzájuk kötődő társítások kioltása is szükséges lehet). Ezt nem elég elégszer ismételni, ha kerüljük őket, önmagunkért tegyük azt elsősorban és ne mások elfogadásáért vagy szeretetéért. Segíthet, ugyanakkor nem minden esetben célravezető, hogy a terápia részeredményeként az érintett az egészségtelen termékeket már nem az egykor jelentkező társított félelmi reakciót előidéző negatív emlékek miatt utasítja el, hanem racionális döntés meghozatalával (pl. az adott termék betegségrizikót jelent ezért nem fogyasztja el, ebben az esetben külső tények alapján döntött, viszont ez az irány és módszer az érintett állapotától függően alaposan mérlegelendő, az sem célunk, hogy a félelem csak ,,szimplán” tárgyat váltson). Leegyszerűsítve és még egyszer összefoglalva, az egészséges táplálkozás köré fokozatosan hozzá szükséges társítanunk egy pozitív (szociális) élményt és azt elérni, hogy Zsófinak az ételről ne a testtömegének a csökkentése jusson eszébe (ne induljon be a szervezetében a félelem által gerjesztett reakció), hanem önmaga táplálása és az új kapcsolt kellemes emlékek (és az általuk kiváltott szervezeten belüli reakciók) villanjanak-induljanak be.
Kapcsolati- és táplálkozási minták és azok tendenciái
A pontos kép alkotásához szükséges lenne tudnunk, hogy mi történt a gyermekkor és az egyetemi évek között. Konkrétan, a valószínűleg kialakuló félben lévő anorexiás tünetei kapcsán tett megértésre és gyógyítására irányuló próbálkozásait (ha voltak). Fontos lenne tudni továbbá, hogy hogyan táplálkozott ebben a periódusban és, hogy súlyosbodott az önmaga fölött gyakorolt kontroll alkalmazásában a második zaklatás megtörténtekor és az után ill. a házassága kezdeti és befejező fázisában. Az előbbieken felül, lényeges lehet legutolsó rövid életű kapcsolata, ahol önmagát újfent háttérbe szorította vagy nem nem gondolta, hogy ő maga is egyelően elfogadott és fontos lehet. Zsófinak, a negatív önmagát feladó élményei és kapcsolati mintázatai olyan szempontból (is) figyelemre méltóak, hogy a táplálkozási rutint is magukkal ránthatják a mélybe és az egészségi állapot romlásával egy egymást kölcsönösen a romlás irányába taszító folyamat jön létre. A terápiás folyamaton kívül, amikor az események sokkal inkább spontán zajlanak, a mindennapokban szintén érdemes figyelnünk a táplálkozással kapcsolatos pozitív élethelyzetek és periódusok kihangsúlyozására, különös tekintettel a számunkra a javulás irányában hasznos példát mutató barátok, családtagok társaságára. Így a táplálékhoz és >> az egészséges táplálkozáshoz << még több pozitív tapasztalat és később élőhívható emlékgyűjtemény társul, hogy ezek kerüljenek egy idő után túlsúlyba a korábban a táplálkozáshoz kapcsolt családban átélt stigmák, esetleges hiányok, és családon kívül átélt traumák helyett.
Fogyókúra helyett egész életen át vihető táplálkozási rendszer, a megvaltozhatatlan én megváltoztatható, időben elkülönített belső narratívák, kölcsönös támogatás
Zárógondolatként, ha Zsófi mégis úgy dönt, hogy szeretné hánytorgatni a múltat, ami a kutatások fényében zárójelben megjegyzem, segítene, hogy teljesebb és szabad életet tudjon élni a terápiás folyamat befejeztével, a fenti információk tudatában választott pszichoterápiára és módszerre építve és azzal karöltve egy egész életen át vihető táplálkozási rendszert javasolok. Ez megelőzi, hogy kényszeresen ragaszkodjon a kalóriák elkerüléséhez vagy más valójában önmagában keveset mondó és adó módszerhez, ami nem igazán hagyja az élet és a táplálkozás élvezeti értékét valóban kiélvezni, sokkal inkább élet-időnk rablójaként oson be a mindennapi rutinunkba, fenntartva a benne lévő fogyni akarás ,,szeretetét” stimuláló hangocskát.
Zsófi és a hozzá hasonló nehézségekkel küzdő emberek ne felejtsék sűrűn elmondani maguknak: ,,A traumám nem én vagyok, a trauma az adott eseményekre vagy szituációra produkált sikeres megküzdés képességemnek a relatív hiánya. Akkor nem tudtam alkalmazkodó választ adni az elém állt helyzetre, viszont a jelenben meg tudok tenni mindent, hogy ilyen szituációkban képes legyek megfelelően reagálni.”
Ha ezt a táplálkozásra szeretném lefordítani kicsit kiegészítve: A pillanatnyi vagy eddigi táplálkozásom nem én vagyok (legalábbis megváltoztathatatlansága tekintetében nem) tehát nem kell, hogy tovább folytassam az esetlegesen az egészségemet és az életemet fenyegető bevett kontroll és/vagy kompenzációs gyakorlataimat csak azért mert egészen eddig így tettem. Lehet, eddig csak szimplán nem álltak rendelkezésemre azok a technikák és támogatás, amikkel a problémám lépésről lépésre megoldhatók. Változtassunk a belső, megváltozhatatlannak tűnő, önmagunkat korlátozó narratíváinkon a múlt, jelen és a jövő tekintetében, ez a táplálék választásunk szinterein és mozzanataiban is szükségszerű. Bízom benne, hogy Zsófi jelen, támogató és építő jellegű kapcsolata segíteni tudja őt (és ne csak Ő a kapcsolatát) ebben a folyamatban egy szabadabb mindennapi élet felé!
Felhasznált és ajánlott irodalom, valamint szakmai anyagok:
A pszichológia tárgykörébe tartozó felhasznált és ajánlott irodalom, valamint szakmai anyagok:
Az Evés pszichológiája, Kohlné Dr. Papp Ildikó
Irányelvek és ajánlások az evészavarok kezelésében, Túry Ferenc, Szumska Irena, Pászthy Bea, Purebl György, 2017
Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása, 2015
A pszichológia, egyéb releváns tudományterület és a táplálkozás kapcsolatának tárgykörébe tartozó felhasznált és ajánlott irodalom, valamint szakmai anyagok:
The relationship between eating disorders and sexual trauma, Madowitz J, Matheson BE, Liang J., 2015
Sexual Abuse and the Development of Anorexia, 2023
The impact of childhood sexual abuse in anorexia nervosa, Child Abuse & Neglect, Jacqueline C. Carter, Carmen Bewell, Elizabeth Blackmore, D. Blake Woodside, 2006
Shahroo Izadi, Behaviour Change Specialist, author of the books, ‘The Kindness Method’ and ‘The Last Diet’, 2023
A belénk égett múlt, Bagdy Emőke, Koltai Mária, Pál Ferenc (Feri atya), Popper Péter, 2011
Food Soothes Pain of Sexual Abuse
What happens to a child after he/she suffers sexual abuse? Dr. Natalia Tapia, 2015
Erasing Fears & Traumas Based on the Modern Neuroscience of Fear, The Huberman Lab Podcast, Andrew Huberman, Professor of Neurobiology and Ophthalmology at Stanford School of Medicine
Mi dieta cojea: Los mitos sobre nutrición que te han hecho creer, Aitor Sánchez García, dietista-nutricionista, 2016
Why Zebras Don't Get Ulcers: The Acclaimed Guide to Stress, Stress-Related Diseases, and Coping, Robert M. Sapolsky, 2004
The Better Brain: Overcome Anxiety, Combat Depression, and Reduce ADHD and Stress with Nutrition, Bonnie J. Kaplan, Julia Rucklidge, 2021
Pierde grasa con comida real, Carlos Ríos, dietista-nutricionista
Pourquoi faisons-nous ce que nous faisons?: Motivation, auto-détermination et autonomie, Edward Deci, 2018
Eating Disorders, National Institute of Mental Health, U.S. Department of Health and Human Services
Eating disorders: recognition and treatment, NICE guideline [NG69], 2017-2020
The Role of the Dietitian within Family Therapy for Anorexia Nervosa
The Role of Nutrition in Eating Disorder Treatment, 2024 (Jillian Lampert, PhD, MPH, RD, LD, FAED)
Gyakorlati Dietetika, Erdélyi Alíz, Gaál Jánosné, Horváth Zoltánné, Kiss Erika, Mák Erzsébet, Pálfi Erzsébet, Veresné Bálint Márta, Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar, 2004
Food avoidance in anorexia nervosa: associated and predicting factors, L. Di Lodovico, C. Vansteene, D. Poupon, P. Gorwood, P. Duriez, 2023
Shared Concerns and Opportunity for Joint Action in Creating a Food Environment That Supports Health, 2018
Come comida real: una guía para transformar tu alimentación y tu salud, Carlos Ríos, Dietista-Nutricionista, 2019
Hooked: Food, Free Will, and How the Food Giants Exploit Our Addictions, Michael Moss, 2021
Healthy Eating & Eating Disorders - Anorexia, Bulimia, Binging, The Huberman Lab Podcast, Andrew Huberman, Professor of Neurobiology and Ophthalmology at Stanford School of Medicine
Comentarios