Ajánló:
Új interjúsorozatunk első része Eszti, egy 21 éves lány történetét mutatja be, amely megható és inspiráló betekintést nyújt az evészavarokkal vívott küzdelmébe. Nehéz időszaka 14 éves korában kezdődött, orthorexia, anorexia nervosa, majd falásrohamok tünetei határozták meg soron következő éveit. A gimnáziumi évek, amelyek sokaknak életük legszebb időszaka, az étkezési zavarok árnyékában teltek. Eszti őszintén mesél a szigorú diétákról, a sportolás iránti megszállottságáról és az önértékelését romboló társadalmi nyomásról, amelyek valószinűleg mind hozzájárulhattak a zavarok kialakulásához. Története azonban nem csak a küzdelemről szól: barátai és családja támogatásával, valamint saját akarata révén sikerült megtalálnia a kiutat ezekből a nehézségekből. Ez az interjú nem csupán egy személyes történet, hanem egy figyelemfelhívás is arra, milyen fontos a támogató közeg és a megfelelő szakértői segítség az evészavarok legyőzésében.
Interjú Esztivel:
Ez az eset egy 21 éves lányról, Esztiről szól aki sikeresen megküzdött az evészavaraival. 14 évesen egy 2 és fél évig tartó orthorexia[1], amit egy év anorexia nervosa majd végül egy év falásrohamok követték. 18 évesen sikerült kikerülnie ebből az ördögi körből, viszont a gimnáziumi éveit, a tini éveink legszebb éveit teljesen felemésztették ezek.
Visszakanyarodva a múltba, elmondta, hogy a szülei sokat vártak el tőle és nagyon kicsi korától szigorú diétára fogták, mert kicsit dundibb gyerek volt és az egész gyerekkorát a diéták kísérték. A diéták ismeretlen ok miatt, nem váltották ki a kívánt tartós testtömegcsökkenést és a szervezete számára ideális, csupán a korának megfelelő mértékű testtömeg növekedését ill. annak relatív stabilizálódását sem érték el. Hízás és fogyás periódusai váltogatták egymást.
Az orthorexia fázisa alatt mazsorettezett, futott, TRX-re járt és mellé még otthon is edzett. Az extrém sok sport mellett napjai legnagyobb részében azzal foglalkozott, hogy mit egyen, hogy „fitt” maradjon. Ezek ellenére sehogy nem volt megelégedve a kinézetével. Az egész élete ebben az időszakban az edzésről illetve az egészségesnek hitt étkezésekről szólt. Ez annyira elment a végletekig, hogy a szervezetében található minden csepp zsírtól meg akart szabadulni (érdemes tudni, hogy ez amellett, hogy nem lehetséges, az élettel ez nem összeegyeztethető).
Mindezek mellett Esztinek volt egy időszaka amikor nem edzhetett, mert egy kezdetleges gerincsérve lett, erre a mai napig figyelnie kell. Az edzéstilalom alatt alakult ki az anorexia, mert formában akart maradni és ezt a koplalással oldotta meg.
Falásrohamai az érettségi előtti alakult ki. Megkérdeztem, hogy szerinte mi okozta ezt nála: „Egyszerűen a szervezetem kimerült az állandó edzésben és koplalásban.”- válaszolta.
Mint az esetek meghatározó részében, Esztinél is, a rengeteg csúfolással, piszkálódással szintén összefüggésbe hozhatók a kialakult táplálkozási zavarok. Előfordul, hogy gyakran a hozzánk legközelebb állók ártanak a legtöbbet ilyen helyzetben, Esztinél sem volt másképp. Az akkori barátaitól is érte kritika és a családja se vette komolyan először.
Hogy hogyan sikerült megküzdenie mind ezzel?, én is ezt kérdeztem. Habár ellentmondásosnak tűnik a válasz az előzők sorokat olvasva, de meglepetésemre ezt a választ kaptam: „Barátaim hatalmas támogatást nyújtottak és családom is segített ahol tudott.”
Nem egy szakembernél volt, de saját akarata miatt nem hallgatott rájuk. Az anorexiás szakasz alatt pszichiátrián is feküdt egy hetet, itt csak azért evett, hogy minél hamarabb haza engedjék. Mindent megígért, hogy betart, de ezt is csak azért mondta, hogy ne kelljen szakemberrel beszélnie. A falásrohamok idején is volt pszichiáternél illetve pszichológusnál, de mindegyik megbeszélést végig sírta, így nem érezte, hogy ez segítene neki így abbahagyta. A falásrohamokban egy dietetikus segített neki, aki egy kiegyensúlyozott súlycsökkentő étrendet írt neki. Amellett, hogy egy fix étrendet követett, fejben is el kellett határoznia, hogy ennek véget vet.
Sokszor nem tudatosul az evészavarokkal küzdőkben, hogy nem egészséges amit csinálnak és már csak a fizikai tünetekre lehet feleszmélni, amikor már egy hosszútávú következménye is lehet. Esztinél végig tudatos volt, hogy ez nem tesz jót a szervezetének. A fordulópont ott jött el, hogy már az utcára se tudott kimenni anélkül, hogy ne érezze magát rosszul a saját bőrében.
Arra a kérdésemre, hogy mennyire befolyásolják az átéltek a jelenlegi életében, a következő választ adta: „Bátran ki merem jelenteni, hogy semennyire. Nincs bűntudatom, ha többet ettem és esetleg nem sikerült sportolnom. Nincs már bennem negatív érzés, ha olyat eszek amit régen tiltólistásnak számított a szigorú diétámban.”
[1] (Eltúlzott törekvés az egészséges táplálkozásra illetve életmódra)
__________
Pszichológia szempontú kiértékelés
Ahogyan Eszter esetéből látható, a csúfolódások, a testalkatára tett megjegyzések is hozzájárultak az evészavar kialakulásához. A kamaszlányok életkori sajátosságaikból fakadóan különösen érzékenyek a testüket ért megjegyzésekre, hiszen ebben az időszakban a testi változások elfogadása egy olyan normatív krízisállapot, amely önmagában is nehéz. A mai kor szépségideálja és a közösségi média is azt sugallja a fiataloknak, hogy a vékony test értéket képvisel, ezáltal a fiatalok is úgy érezhetik, hogy fogyással vagy izmosabbá válással ők maguk is értékesebbek, szerethetőbbek lesznek, így a kortársak elismerését is kivívhatják, ami egy kiemelten fontos vágyuk ebben az életszakaszban. A sportolók kiemelt kockázati csoportot jelentenek az evészavarok kialakulása szempontjából, hiszen már gyermekkorban megjelennek a testükkel, testalkatukkal szemben támasztott elvárások. Eszter történetéből kiderül, hogy már gyermekkorában is perfekcionista volt, ami egy olyan személyiségvonás, ami hajlamosíthat az evészavarok kialakulására. Erre rakódtak rá a csúfolódások és a gyermekkortól kezdődő diétázás.
Az orthorexia jelenleg még nem egy hivatalos diagnosztikai kategória, azonban egyre többen kutatják ezt a jelenséget, amit más néven egészségesétel függőségnek is nevezünk. Itt nem kifejezetten a testképzavar a hangsúlyos, hanem az evési szokások eltolódása, az érintettek szinte kényszeres szinten csak az általuk egészségesnek ítélt ételeket hajlandóak megenni. Emelett Esztinél szintén megjelentek a testedzésfüggőség tünetei is, mivel napi több órát töltött edzéssel és a testzsírszázalékát is igyekezett a lehető leginkább lecsökkenteni. Az egyes evészavarok, evéssel és testképpel kapcsolatos probémák gyakran átfordulhatnak egymásba, Esztinél is ez volt megfigyelhető. Az mindenképp látható, hogy a lány mindennapjait, érzéseit és gondolatait 4 éven keresztül jelentősen meghatározta a saját testképével és az étkezéssel való foglalkozás.
Eszternél az anorexia klinikai formájáról beszélhetünk, a nagyon alacsony testtömegindexe miatt kórházi ellátást igényelt. Látható azonban az is a történetből, hogy az orthorexia formájában már a jelentős mértékű testsúlycsökkenés előtt is voltak az evészavarok irányába mutató tünetei, ezeket az állapotokat nevezzük mértéktől függően zavart evésnek vagy az evészavarok szublinikai formáinak. A szubklinikai formák az esetlegesen normális testsúly miatt gyakran rejtve maradnak, azonban jelentősen meghatározzák az egyének életét, csökkent önértékeléssel, a szociális kapcsolatok romlásával, csökkenő teljesítménnyel járhatnak, gyakran társulhatnak hozzájuk egyéb mentális zavarok is, és annak a kockázata is fennáll, hogy átforduljanak klinikai szintű evészavarokba, amelyek legsúlyosabb formái már kórházi ellátást igényelnek, ahogyan ez Esztinél is történt. Ha ilyen jellegű tüneteket érzékelünk a környezetünkben lévőknél, érdemes segíteni őket abban, hogy eljussanak a megfelelő szakemberhez, így megelőzhetővé válik a súlyosabb formák kialakulása.
Eszti életében az érettségi egy újabb kihívást jelentett, ekkor jelentkezett egy újabb tünetváltás, amikor a falásrohamok is megjelentek. A falásrohamok jellemzője,hogy a személy rövid idő alatt nagy mennyiségű ételt fogyaszt el és közben úgy érzi, nem tudja kontrollálni a bevitt étel minőségét és mennyiségét. Ahogyan ő is elmondta, belefáradt az eddigiekbe, valószínűleg már nem bírta el az állandó kontrollt, ez csapott át a falásrohamokba, ami egy jelentősen kontrollvesztett állapot, azonban látható, hogy a problémái továbbra is az evés köré csoportosultak. A rendszeresen jelentkező falásrohamokat túlevéses zavarnak (binge eating disorder) nevezzük, azonban az anorexiának is létezik olyan altípusa, amelyben megjelenhetnek falásrohamok, valószínűleg Esztinél is ez utóbbi állt fent.
Az evészavarok egy fontos tünete, hogy az egyéneknek nincs betegségbelátása, azt gondolják, hogy evési magatartásuk és életmódjuk teljesen rendben van. Eszti elmondása szerint ő maga végig tisztában volt vele, hogy amit csinál, az nem egészséges, a terápiás segítséget mégis elutasította, nem volt együttműködő. Valószínűsíthető, hogy bár gondolati szinten belátta, hogy nem egészséges az életmódja, érzelmi síkon azonban nem volt valódi betegségbelátása. Mivel az evészavarok kezeléséhez speciális szaktudásra van szükség, jó, ha a beteg olyan pszichológushoz, pszichiáterhez kerül, aki tudja, milyen módon érdemes közelíteni ezekhez a fiatalokhoz, megérti a motivációjukat, ez az együttműködést és a betegségbelátás kialakulását is elősegíti. Bár Eszti nem vett igénybe hosszabb távú terápiás segítséget, érdemes figyelnie magára, és ha úgy érzi, újra eluralkodnak rajta ezek a tünetek, evészavarokban jártas pszichológus és dietetikus segítségét igénybe vennie. Az evészavarok mögött húzódó pszichológiai problémák megoldásához általában hosszabb terápia és önismereti folyamat szükséges.
Az ilyen jellegű zavaroknál kiemelten fontos a család elfogadása és támogatása, ahogyan Eszti is elmondta, bár eleinte nem vették komolyan, egy idő után mégis megértették, hogy a lánynak támogatásra van szüksége ebben a helyzetben. Az ilyen helyzetekben a családterápia is tudja segíteni, hogy a családtagok jobban megértsék egymást, és egy olyan közeget tudjanak kialakítani közösen, amely mindannyiuk számára támogató.
___________
Táplálkozás szempontú kiértékelés
Eszter esetére való tekintettel, ahogy látjuk kulcsfontosságú volt az őt körülvevő barátok és család támogatása. Ez táplálkozás és a pszichológia terén jártas szakember bevonásával karöltve rendkívül nagyban növelheti az Eszteréhez hasonló állapotban lévő betegek megküzdési esélyeit és gyorsabb előre haladását egy egészséges állapot irányába. A támogató és kiemelem >> szakemberekkel együttműködő szociális környezet << kulcsfontosságú. Az ezt megelőző és/vagy párhuzamosan vitt kognitív a viselkedésterápia szintén az egyik legjobb eredményekkel bíró módszer lehet az oki tényezők tudatosítására és az étkezési gyakorlat egészségessé tételében. Az említett terápiában, nem csak elméleti és verbális síkon hasznos és szükséges egy új szokásrendszer és gyakorlat felépítése, az étkezést a saját kontextusában is, direkt módon is kulcsfontosságú az érintettekkel górcső alá vennünk és az elméletben megtanultakat az étellel történő interakció valós kontextusára is átültetnünk azokat. Pl. közös élelmiszer beszerzési, ételkészítési, főzési, étkezési szituációkban is szakmai támogató jelenlét biztosításával.
Ha Esztinek segíteni szeretnék táplálkozási szempontból, amivel kezdenék, hogy a pillanatnyi kontextusában próbálnám vizsgálni a történéseket. Példának okáért az orthorexia állapotában, átvenném az érintett szülőkkel mielőtt diétára fogják a gyermeküket a jóakarat minden szándékával feltételezem, hogy milyen módszerrel és hozzáállással tegyék ezt és, hogy a gyermek ebben az esetben ne elszenvedője legyen a család és/vagy szakember által kiszabott protokolnak hanem sokkal inkább aktív és együttműködésre serkentő szereppel ruházzák fel ebben a folyamatban. Igen, ez gyermekekkel is lehetséges, sőt. Biztosan megtanítanám a szülőknek, hogy milyen élelmiszereknek lenne célszerű képezniük, nemcsak a gyermek, hanem az egész család táplálkozását, a példakövetés, ami leginkább működik a felülről megszabott javaslatokkal vagy utasításokkal szemben. Szerencsés esetben a testtömegcsökkenés vagy testzsír csökkenése szimplán következményes az egészséges táplálkozás bevezetésével és az egészségtelenek koherens módon történő elhagyásával. Ezzel azt is szeretném elöljáróban jelezni, hogy önmagában az egészséges táplálékok kizárólagos fogyasztásával nincs probléma. A problémát részben a jelen kontextusunk szülheti, ahol az egészségtelen opciók dominálnak és a norma rengeteg élethelyzetben azok fogyasztása, ami a legtöbbször rugalmasságot és/vagy rengeteg felkészülést jelent egy egészségét nem alku tárgyába bocsátó egyéntől. Ilyen szempontból óva intenék mindenkit az orthorexia öndiagnosztizálásától illetve nem témában jártas szakembertől fogadva erősen fenntartásokkal kezelném (hozzáteszem, ahogyan Petra is említette, nincsenek hivatalos diagnosztikai kritériumai).
A időbeli kontextus skáláján továbblépve arra az időszakra, mikor Eszti anorexiával küzdött, olyan szempontból szerencsés az egyéni ,,orthorexiás” tapasztalatai miatt, hogy valamelyest tisztában volt az egészséges élelmiszerekkel és azokat valószínűleg nem mindenféle tudományos alapú megfontolás nélkül, ámblokk utasította el, hanem valószínűleg szelektíven a nagy energiatartalmú és főként egészségtelen élelmiszerek végezték elsődlegesen a tiltólistán (nyilván ezt a konkrét eset függvényében kell kezelni). Természetesen nem szerencsés, hogy így is az életét veszélyeztető állapotba jutott, viszont egy ,,feltételezett” soron következő táplálkozási program felállítása és tápláltsága szempontjából ez azért előnyös, mert az elutasítás valószínűleg nem terjedt ki az összes élelmiszerre, és valószinűsíthetően bent maradtak a táplálkozásában olyan élelmiszerek, amik még táplálni tudák minőségi értelemben (erre sport terén kívánt teljesítmény elérésének a fontossága hívhatja fel a figyelmet, ami kapcsolatos a tudatosabb táplálkozási szokások vitelével) ha az energiában és mennyiségben nem is. Ebben az esetben ez azért is előnyös, mert valószínűleg voltak olyan ételek, amit még Eszti elfogadott, vagy legalábbis magához vett, és pont ezekre az élelmiszerekre lehet apránként építeni és róluk kiszélesíteni a táplálkozást. A sikeres szakmai támogató folyamat eredményeinek hosszú távú megtartása érdekében, a később említésre kerülő Kognitív viselkedésterápiával és/vagy a, már Petra által is említett, családterápiával párhuzamosan vagy azokat követően, érdemes az élelmiszerekkel kapcsolatban egy másik gondolati, tapasztalati és gyakorlati rendszert felépíteni dietetikus és a táplálék készítésében valamint az étkezésben általában résztvevők bevonásával egyetemben.
A lejegyzett interjúból kiderül, hogy Eszti idővel nem bírta tovább és falási rohamokba ment át, amire épp a kontrollvesztés a jellemző és az ezzel küzdők épphogy borzasztóan érzik magukat és rendkívüli lelkiismeretfurdalásuk van az elfogyaszott étel miatt, ami arra engedhet következtetni, hogy a jutalmazó rendszere reaktív, klasszikus módon reagál és változásokra képes, nem az anorexiával küzdőkre inkább jellemző tiltólistás étel elkerülése váltja ki az élvezetet. Ha a fentiek állnak fenn, az étel elfogadása és egy egészséges táplálkozási szokásrendszer újraépítése sokkal gyorsabb lehet. Összefoglalva, a falási rohammal küzdők egy ilyen jellegű előzetes anorexiával megelőzve, az élelmiszerkörnyezet átalakítására és a támogató szociális környezetre még gyorsabban reagálhatnak, feltéve ha a terápiás elméleti és gyakorlati programot kellő körültekintéssel és adott esetben, szükséges szakmai segítség bevonásával készítettük el illetve ültettük át a gyakorlatba.
(Az előző bekezdésekben felmerül számos hipotetikus megállapítás, amit az aktuális terápiás folyamatban érdemes tisztázni, valamint erősen deduktív az átlagpopulációt vizsgáló tudományos kutatások eredményeiből kiindulva. Utóbbi röviden azt jelenti, hogy az atlagpopulációtól eltérő esetek előfordulhatnak és azokban az esetekben nem feltétlen alkalmazhatjuk a fenti megállapításokat.)
Megjegyzések:
Orthorexia
Nincs hivatalosan elfogadott diagnózis. Ennek ellenére a definíció kritikus és kellően szelektív alkalmazása segíthet az egészséget nem támogató táplálkozási gyakorlatok felismerésében.
,,Az orthorexia kifejezés az egészséges ételek kényszeres felhasználására utal, az ilyen személyek az egészséges ételek megszállottjának tekinthetők, az életükben az étel minősége foglalja el a központi szerepet, az elfogyasztott ételnek mindenképpen egészségesnek kell lennie.” Fontos megkérdeznünk, hogy szabad e kényszeresnek titulálni ha valaki nem fogadja el a legtöbb szociális környezetben, sajnos normának számító egészségtelen élelmiszernek álcázott termékek fogyasztását és nem fogadja el a saját szervezetének, előbb vagy utóbb bizonyítottan ártó összetevőkből álló termékeket. Fontos továbbá megkérdeznünk mit takar a megszállottság mértéke és megnyilvánulási formái. Ha pl. a fenti gyakorlatot mindenféle belső feszültség és negatív kompenzációs mechanizmus nélkül végzi, szimplán a tudatossága bevetésével. Ha az étkezési és azzal kapcsolatos gyakorlatunk láthatóan elősegíti a mindennapi életünket és támogatja az egészségünket, valószínűleg a tudatosság szimplán egy magasabb fokán állunk és nem feltétlenül kell aggódnunk a normától pozitív irányba eltérő szokásaink miatt. Ellenben a következő sorokban leírtakkal, ahol az viselkedési jellemzők és szokások nem támogatják az egészséget, vagy jobban mondva, amit élelmiszerek egészségességével nyertünk, ,,kioltják” a negatív pszichés és szociális következmények.
,,A személyek igen szigorú és kényszeres jellemzőkkel bíró étkezési menetrenddel jellemezhetőek, pontosan kimérik az ételeket, azokat meghatározott időben fogyasztják el, pontos időbeosztás és kidolgozott terv szerint, akadályoztatásuk esetén komoly szorongást, bűntudatot élnek át, amit szigorúbb megszorítások, akár koplalás követhet.”
Anorexia nervosa
A köztudatban keringő véleményt nem igazolva, az anorexia nem a média és napjainkban a közösségi média testkép ideál torzító hatásának tudható be. Ez nem azt jelenti természetesen hogy utóbbinak pozitív hatása lenne a testkép és táplálkozási szokások alakulására. Az Anorexia előfordulásában meghatározóak a biológiai tényezők. Ami szintén nem azt jelenti, hogy az Eszter által említett csúfolódás és piszkálás ne tudna rontani az Anorexiára hajlamos egyének esélyein, hogy Anorexia fejlődjön ki náluk, ill. a már Anorexiával küzdök jelen állapotán.
Az orthorexiánál már említett kognitív viselkedésterápiához kapcsolódóan fontos feltárni az érintett személlyel az étkezés kontextusában is, hogy miért csak akkor érzi jól magát ha elkerülheti a saját a ítélőképessége szerint tiltólistás élelmiszert vagy ételt fogyasztását. Az idegtudomány területén végzett újabb felfedezések abba engednek betekintést, hogy az agyunk jutalmazó rendszere, Anorexiás egyéneknél nem az étvágygerjesztő (és kalóriadús) ételek fogyasztását és azon keresztül a jóllakottság (könnyű úton történő) elérését jutalmazza, hanem mindez elkerülését. Az ezzel a módszerrel folytatott vizsgálatok eddigi eredményei alapján az egyének képesek lesznek az efféle viselkedési szokásaik felülbírálására és megváltoztatására, amint tudatába kerülnek az egészségükre negatív hatást gyakorló szelektív és elkerülő étkezési szokásaiknak. Ez, ahogy ezt korábban is írtuk, a felülbírálás és a táplálkozási viselkedés megváltozása általában egy hosszas terápiás folyamat eredménye. Ami a testképet illeti, szintén úgy tűnik, hogy belső jutalmazási rendszer újraszervezésével, illetve ahhoz kapcsolódó szokásrendszer újraépítésével a testkép is lassacskán helyreáll, megjegyzendő, hogy ennek direkt módon történő alakítása erős korlátokat mutat. Pl.: Jellemzően nem működnek a következőkhöz hasonló javaslatok: ,,olyan vékony vagy, többet kellene enned, hogy felszedj egy kicsit”.
Fontos megjegyezni, hogy Anorexiával küzdő egyéneknél a visszaesők aránya számottevő, ennek megelőzésére szolgálhat az Eszter által kapott támogató szociális háló jelenléte, nemcsak tudati szinten, hanem a gyakorlati megvalósításban is. A gyakorlati megvalósítás jelentősége óriási ezért az érintettet körülvevő szoros környezet (főként, aki befolyásolólag vagy mintaként szolgált vagy szolgál számára) oktatása, betanítása az élelmiszerek kezelése és felhasználása, az élelmiszerkörnyezet kialakítása és annak tartós fenntartása területén.
Az anorexiás egyéneknél sokszor téma a testmozgás kérdése, amikor a szokások megváltoztatásáról van szó, e téren hasznos lehet az erő és a rezisztenciát fejlesztő gyakorlatok irányába ható anabolikus edzéstípusok követését javasolni, itt a test izomtömegének a növelése lenne az elsőszámú cél a zsírszövet csökkentése helyett. Dietetikai szempontból ennek a támogatása és kontrollja szintén fontos a visszaesés vagy egy másik kényszeres és az egészséget nem feltétlen támogató táplálkozási és ahhoz kapcsolódó viselkedési forma kialakulása elkerülése végett.
Falásrohamok
Hatalmas mennyiségű élelmiszer egyidejű gyors elfogyasztása egy viszonylag rövid időablakon, pl.: két órán belül, legalább egy héten egyszer, három hónapon keresztül. A kontrollvesztés érzése sokkal meghatározóbb mint az elfogyasztott étel mennyisége. A falási rohamokat rendszerint nagyfokú lelkiismeret furdalás követ, viszont a bulimiával küzdőkkel ellentétben nincs jelen kompenzációs mechanizmus, pl. hánytatás, hashajtók alkalmazása.
A falásrohamokkal küzdő emberek az anorexiás állapotokkal küzdőkkel szemben általában nem rendelkeznek tiltólistás élelmiszerek elkerüléséhez társuló belső jutalmazási mechanizmussal. Az előzőekben nem említettem, viszont az impulzív jellegű falási rohamoknál az ideges és felfokozott érzelmi állapotban történő evés az, amit tanácsos lenne elkerülni, esetlegesen egy rituáléhoz hasonlítható nyugalmi állapotba kerülés gyakorlatának kiépítésével, amihez szintén felettébb hasznos egy szakember segítségének az igénybevétele, pl. az önészlelés technikájának és képességének elsajátításán keresztül (az étkezés kontextusában is).
Egészségtelen és evolúciós szempontból a sebezhetőségünket kihasználó élelmiszerkörnyezet szerepe ennek táplálkozási zavarnak a kialakulásában és fenntartásában mindenképpen figyelembe vevendő. Azt kapjuk, olyan kombinációban és formában, a mindennapi életünk szintereinek többségén, a legtöbb terméken keresztül ami a leginkább izgalomba hoz minket, a táplálkozás és az által kiváltott inger szintjén.
Az emberi evolúció nagy részében sosem volt ekkora bőségben részünk és ,,most” először nem a szükségleteinket kell kielégítenünk, ami anno nagyobb túlélési esélyt jelenthetett (az relatíve könnyen elérhető táplálék megszerzése és (maradéktalan) elfogyasztása), legalábbis intuitív módon, az a jelenben domináns egészségtelen táplálkozási környezetben most a gödröt ássa alattunk. Ha ezt összerakjuk, a végeredmény az, hogy eszünk amennyit csak bírunk, amilyen gyakran csak lehetséges, hogy kielégítsük a tudatosítást és az egészségtelen összetevők szelektív elkerülésében hiányt szenvedő evolúciós hajtómechanizmusainkat. Érdemes megjegyeznünk, hogy a valódi élelmiszerek esetében sokkal inkább működik az éhség-jóllakottság érzetének belső észlelése és szabályozása, speciális esetektől eltekintve.
Összefoglaló
Eszter esete azért különleges, mert egy megvonásos és túlzott kontrollal jellemezhető állapotból lépett át egy kontrollvesztéssel és impulzivitással jellemezhető állapotba, majd sikerült egy relatíve egészséges kapcsolatot kialakítani a táplálkozásában önmagával és a saját életének a szinterein. Habár a kapott információk alapján nem feltétlen tekintjük 100%-osan gyógyultnak, esete mindenképp pozitív példa lehet mindenki számára, hogy igen is, a táplálkozási zavarokból lehetséges a kiút.
Felhasznált és ajánlott irodalom, valamint szakmai anyagok:
A Pszichológia tárgykörébe tartozó felhasznált és ajánlott irodalom, valamint szakmai anyagok:
Irányelvek és ajánlások az evészavarok kezelésében, Túry Ferenc, Szumska Irena, Pászthy Bea, Purebl György, 2017
Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása, 2015
A táplálkozástudomány- és egyéb releváns tudomány tárgykörébe tartozó felhasznált és ajánlott irodalom, valamint szakmai anyagok:
Mental Health Minute: Eating Disorders, National Institute of Mental Health (NIMH)
Eating Disorders, National Institute of Mental Health, U.S. Department of Health and Human Services
Eating disorders: recognition and treatment, NICE guideline [NG69], 2017-2020
The Role of the Dietitian within Family Therapy for Anorexia Nervosa
The Role of Nutrition in Eating Disorder Treatment, 2024 (Jillian Lampert, PhD, MPH, RD, LD, FAED)
Gyakorlati Dietetika, Erdélyi Alíz, Gaál Jánosné, Horváth Zoltánné, Kiss Erika, Mák Erzsébet, Pálfi Erzsébet, Veresné Bálint Márta, Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Főiskolai Kar, 2004
Food avoidance in anorexia nervosa: associated and predicting factors, L. Di Lodovico, C. Vansteene, D. Poupon, P. Gorwood, P. Duriez, 2023
Practice Recommendations for the Nutritional Management of Anorexia Nervosa, Alison Wakefield APD (Accredited Practising Dietitian), Hazel Williams APD
Shared Concerns and Opportunity for Joint Action in Creating a Food Environment That Supports Health, 2018
Come comida real: una guía para transformar tu alimentación y tu salud, Carlos Ríos, Dietista-Nutricionista, 2019
Hooked: Food, Free Will, and How the Food Giants Exploit Our Addictions, Michael Moss, 2021
Healthy Eating & Eating Disorders - Anorexia, Bulimia, Binging, The Huberman Lab Podcast, Andrew Huberman, Professor of Neurobiology and Ophthalmology at Stanford School of Medicine
Comments